vissza
1986. A mágikus metafórák mestere

Kecskeméti Kálmán:
A mágikus metafórák mestere




E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy Németh Géza mÁ»vészetét a korai stúdiumoktól napjainkig figyelemmel kísérhette. Tanúja lehetett annak a szellemi erÁ´feszítésnek, ahogy a mÁ»vész a természethez viszonyított helyzetét megpróbálja fűggetleníteni a kor által sugallt elÁ´képektÁ´l, majd mélyre ásva, önmagából felszínre hozta Á´serejÁ» tektonikus látomásait.

Németh Géza – aki egyúttal kiváló építész is – korábbi képein romokat festett, akárcsak Piranesi, de nem az antik világ kűlönös építészeti tereit, hanem a pusztulás – civilizációnk pusztulásának képeit. Ezek a romok nem sugallták az elmúlás nagyszerÁ»ségét, nem fedtek fel addig sosem látott térkapcsolatokat – ezek a romok végsÁ´ képei voltak egy elsűllyedt világnak. Ezeken a romokon nem épűl soha semmi újjá, a kultúrtörténet sem tud velűk mit kezdeni — ezeket a romokat el kell felejteni, mert valami egészen más kezdÁ´dik az emberiség történetében.

Ezután következett el Németh Géza mÁ»vészetében az a hatalmas változás, amely az organikus metaforák korszakát eredményezte.

A mÁ»vész kűlönös rajzolatokat fedez fel a homokban, Á´slenyomatokat, gyökereket fényképez és rajzol. Megjelennek a természet démonai szitanyomatain. Á‰s amint a világon a kisebb dolgok magukban hordozzák az egyetemes teremtés szellemiségét – úgy jelennek meg a festÁ´ munkáiban a kozmikus történések: elemi erejÁ» gyÁ»rÁ´dései az anyagnak, egy spirituális tér görbűletei, belűlrÁ´l fénylÁ´ hatalmas formák.

Erwin Panofsky, a német szűletésÁ» amerikai mÁ»vészettörténész írja a manierizmus természetszemlélete kapcsán: „...a látható világ csupán a láthatatlan, „spirituális“ tartalmak kifejezésére szolgáló metafora...“
Ezek a mágikus metafórák jellemzik Németh Géza legújabb – részben Amerikában festett – mÁ»veit.

Kűlönös paradoxona ennek a pályának, hogy az érett stilusu munkák – dacára annak, hogy Amerikában készűltek – letagadhatatlanul felidézik a magyar népmesékben és mondákban megelevenedÁ´ természetszemléletet. A sámánok, varázslók, manók kűlönös világát: egy nép Á´si emlékezetének helyszíneit.

Nem kell hozzá kűlönösen nagy fantázia, hogy elképzelhessűk amint a hatalmas fatörzsek között látomás támad – a csodaszarvas! Olyanok ezek a „tájképek“ mintha épp most lépett volna ki belÁ´lűk a két magyar mondai figura a FanyűvÁ´ és a SziklagörgetÁ´.

A mitosz tájai ezek a képek, az Á´störténeté, a kezdeteké, a kultúra szűletéséé. S amint a népek emlékezete a közös múltban gyökerezik – úgy találja meg Németh Géza képeiben minden nép a közös Á´si tájat.
vissza