vissza
2001. Stációk IV.

Gerzson Pál: Stációk IV.









Stációk IV. 2001
Németh Géza híres sorozata, mely képes volt egy kiállítás mottója lenni, egyúttal egy mozgásba lendűlt folyamatként a kiállítás tartalmává is vált, elgondolkoztatva a nézőt (aki alkotótárs is), késztetve őt arra, hogy határozza meg a mű, a motívum punctum saliensét. Nyilvánvaló lesz hamarosan, hogy a művész Idő őfelségével játszadozva múlatja az időt. A tökéletes passzivitás álcájában válik eszelősen aktívvá, és az Idővel lejegyezteti annak változékonyságát, azt az örökös Jelent, amelyben összetorlódnak az elmúlt dolgok és nyilvánvalóvá lesz az ismeretlen jövő, a leendő léte. A hét darab konvenciója, az e világi kommunikáció szabatossága, nem sok, nem kevés, éppannyi, hogy belerejtse, egyúttal feltárja a gondolat félelmetes dimenzióit. Az Idő érzékelhető jelekkel hagy nyomot a folyamatosságról, ennek mozgása – ritmusa – itt, a mi esetűnkben elég gyors. Éppen ezért könnyen részesűlűnk a felismerés kényelmében.
A teljesűlt szándék könnyednek tetszik, játékosan értelmezhető. Ettől tud a művészet örömöt okozni. Ám félrevezető mellékkörűlményektől elszigetelődhet a művész az érthetetlenség bozótjába. Németh Gézánál nincsenek űresjáratok. Az elmozdulások, a képről képre való változások szórakoztatóak és könyörtelenek. Kénytelenek vagyunk ugyanazt látni, mint az alkotó, ugyanazt érezni.És végűl magától értetődik a csoda: a tér a szeműnk előtt formálódik idővé.
Gerzson Pál
vissza