Stációk II. 2001

A legmulandóbb napokba zártan
egy pillanat csak amihez kötődsz –
a pusztulás képeit fodrozza,
s tenyered tavába fojtja azősz.
Már egyre közelebb hajolhatsz
a végső percek tengerszeméhez,
látod mint végzik dolgukat
arcodon a felismerések.

Kecskeméti Kálmán