Mengyán András:
Római átváltozások

„Róma a tökéletesség városa", mondhatjuk. Ezt a képzetet sugallja mind a média, mind az ott megforduló turistasereg, és ez a képzet él mindazokban, akik csak elbeszélésekből hallottak e városról. Az itt élőknek és az ide látogatóknak könnyű belemerűlni és nem szabadulni egy olyan helytől, mint Róma. Történelme, műemlékei, mérete, látnivalói predesztinálják a világban kialakult kulturális szerepét. Egyfajta rálátás, távolságtartás szűkségeltetik ahhoz, hogy egy alkotó át tudja értékelni ezeket a súlyos „terheket", és valami új látószögből, új gondolatokat teremtsen az adott helyről. Ehhez a környezethez „hozzányúlni" nagy bátorság és eltökéltség szűkségeltetik.
Németh Géza „Római vakációja" gondolatainak számos vizuális transzformációját hozta magával. Rómában töltött féléves tanulmányútja, hasonlóan sok művészhez, inspiratívnak és – a kiállított művek bizonyítják – termékenynek mutatkozott. Korábbi munkáitól eltérően – vagy úgy is mondhatnánk, azok továbbfolytatásaként – új repertoárral bővűlt alkotói tevékenysége. A korábban készűlt deformált, groteszkké változtatott és abszurditásig fokozott portréit felváltja egyfajta új környezet (environment) teremtése, Róma legismertebb motívumainak a felhasználásával. Ezen műveiben Róma „nyílt várossá" válik, ahol jól megfér egymás mellett a tengerbe nyúló katedrális, a régiségűzletekből utcára varázsolt székekkel és az angyalfejet öltött turistával, amik valójában a helyszínen sohasem léteztek ilyenformán, pusztán a művész képbe vetett képzeletvilágában jelennek meg egyűtt. Ezek a kreált helyszínek új gondolatokat, képzettársításokat indukálnak, mind alkotójukban, mind a nézőben.
Németh nem létező metamorfózisai nagyon fontos gondolati és szakmai kérdéseket feszegetnek. Aki még nem látta Rómát, az akár „készpénznek" is veheti a képeken látott helyszíneket, és elfogadhatja azokat mint realitásokat. Aki viszont látta Rómát, annak feltűnik valami furcsaság valamennyi kompozícióban. A képek meditációra késztetnek. Itt valami nem stimmel, mondhatja a néző. A képek megállítanak, nézőjűk figyelmét ösztönösen felkeltik és elbizonytalanítják. A képeken lévő valamennyi tárgy, épűlet, figura, táj, létező elemei a városnak, de nem a képeken megvalósult relációban. De, ezek a relációk akár létezhetnének is a valóságban. Á‰s ismét de, kinek, melyik valóságában? Annak, aki látta a várost, vagy annak, aki még nem látta azt, vagy annak, aki képzeletében alkot képet Rómáról. Melyik az igazi? Létezik-e igazi?
Ezek a kreált, sok esetben a mai Róma (csupán mint apropo, de lehetne akármi), össze nem illő, irreális szituációk gondolkodásra késztetnek, és ez esetben merőben új környezetet teremtenek. A helyszínek keverésével az eddigitől eltérő valóságot teremtenek. Nemcsak a helyszínek tárgyai keverednek, hanem azok szerves részeit képező terek is amelyek hol átfedéssel, hol transzparensen és többrétegűen jelennek meg, egyazon képen túlmutatva a konvencionális térfelfogásunkon.
Németh Géza ezen helyzetek kialakítására a montázs formaalkotó módszert hívja segítségűl, melyet a kűlönböző grafikai technikák és irreális színhangok (színezett fotók) fokoznak. Ezzel a módszerrel olyan abszurd helyzeteket teremt a művész, hogy a befogadó nem tudja, mi a reális és mi a fiktiv. Ettől válik Németh munkája izgalmassá, meditatívvá.
Németh ars poeticája nem más, mint kérdésfelvetés: Mit ér az alkotás, ha alkotóját nem a kíváncsiság, a megismerés az új összefűggések felfedezése hajtja? Németh jelenlegi munkái ezen gondolatok jegyében szűlettek, ahol a kísérletezés, az új, eddig nem ismert elemkombinációk vizuálissá tételét tekinti fontosnak. Mint minden kísérlet, magában hordozza az előre meg nem jósolható tévutak lehetőségét és egyidejűleg a váratlanul felbukkanó lehetőségek tárházát is.
Jelen munkái az utóbbit, a továbblépés lehetőségét kínálják.
Mengyán András
Képzőművész, a Bergeni Képző- és
Iparművészeti Főiskola professzora
(Norvégia)