Wehner Tibor:
A kűlsőnek álcázott belső táj

Németh Géza festőművész új, 2005-ös képsorozata kapcsolódik a megelőző alkotószakaszok törekvéseihez és el is szakad azoktól. A lassan négy évtizedes munkásságra visszapillantva regisztrálhatók a látomásos szűrrealizmussal, a ridegen tárgyilagos fotónaturalizmussal és hiperrealizmussal, az érzelmek mélységéből feltörő kivetítéssel erőteljesen borzolt-torzított expresszionizmussal, és a groteszk-ironikus szemlélet idézőjelei közé szorított posztmodern megjelenítéssel jellemezhető korszakok és műcsoportok, amelyeknek alkotásai hol a hagyományos festői kifejezésformák és technikák követésével, hol azok megváltoztatásával, új anyagok és metódusok alkalmazásával rögzűltek. Napjaink alkotásaira is érvényesíthető, s tartalmi és formai vonatkozásokban is igaz Takács Ferenc tizenhét évvel ezelőtt megfogalmazott azon megállapítása, amelyet az alkotói szemlélet változásainak indítékait kutatva jegyzett fel: "Németh Géza képei tartalmasan –haboznak– az ábrázolás és a kifejezés, a köznapilag látott odakinti világ felismerhető reprodukciója és a meghatározatlan belső látomás projekciója között..." Az új műveket vizsgálva leszögezhető, hogy a képsík változatlan maradt, a formátum is alig változott - a korábban uralkodó négyzet hosszúkás, fekvő téglalap-alakzattá alakult -, és a korábbi festői tanulságok szintetizálásával mind a képfelűleten, mind a képfelűlet alatt ismét lényeges dolgok, fontos elmozdulások történtek.
Az ábrázolás és a kifejezés közötti hezitálás, vagy inkább a leképezés és a képi kijelentés közötti harc A múlt szűletése című képciklus tábláin az ún. reprodukálható valóság és az ún. valóságelemek autonóm képi kontextusokban helyezése, öntörvényű kifejező erővel való felruházása között, illetőleg ezek egyűttes vetélkedése révén zajlik és bontakozik ki a szemlélő előtt. Németh Géza itáliai és new york-i, erdélyi és dunakeszi fotók részleteit (konkretizált, rögzített emlékképeit) számítógéppel alakítja új összefűggések rendje szerint megjelenő egységgé, hogy aztán a nyomtatóból kikerűlő kép-nyersanyagot a manuális festői beavatkozásokkal alakítsa végleges és befejezett formájúvá: a technika tehát modern és vegyes. Németh Géza e számítógép-nyomtatta, festőkéz-festette fotó-festményein - miként a fotózott és a festett felűlet - észrevétlenűl összemosódnak a természetes táj- és a városi környezet-részletek, a hegyek, a sziklák, a kráterek, a tengeröblök, a folyópartok és a hidak, a stégek, a lakóházak, a garázssorok és a meghatározhatatlan funkciójú elemek. A kiemelések és beillesztések, az összemosódások és az eredeti összefűggésektől való megfosztottságok, az új kapcsolatok által meghatározott kompozíciókon felborul a megszokott rend, megváltozik a terek és a síkok a valóság-illúziók által meghatározott (vagy annak vélt) rendszere: a szemlélő nem, vagy csak nehezen, feléledő gyanújának engedelmeskedve veszi észre, hogy a dolgok léptéke, mérete módosult, az eredeti távlatok kitágultak vagy beszűkűltek a perspektíva-konvenciókhoz viszonyítva, s ebből is következőn az arányok, az egymáshoz-illeszkedések, a szokatlan nézőpontok idegenség-, ismeretlenség- és kűlönösség-érzetekkel áthatott festői közegeket hoznak létre, furcsa atmoszférát indukálnak. A köznapi környezeti elemekből szervezett, a kűlönös tájak és épűletek, a természeti képződmények és mesterséges konstrukciók egyűttese talán azért is feszűltségekkel telített és titkokkal terhes, mert az ún. valósághoz ezer szállal kötődő képeken nem jelenik meg ember: az eleven élet hírmondójaként e ciklus művein csak egy sirály bukkan fel, amely talán egy korábbi Németh Géza-képről, az Imaginárius terek című képegyűttes Célpont-kompozíciójáról szállt ide át, vagy a korábbi képsorozatok emblematikus madarainak egyik késői hírmondójaként tűnik fel.
Kihalt, néptelen, elhagyatott, reménytelenségekkel átitatott, váratlanul ismeretlenségeket feltáró, ismertnek vélt tájak jelennek meg előttűnk. Azonban egyszerűsítő megoldás lenne a valamifajta idilli lepusztultságot, az egykori szépségektől való megfosztottságot tűkröztető munkák okán felmerűlő szorongató érezésekkel és szomorúságokkal ösztönözve a reménytelen lemondás képeinek minősíteni Németh Géza A múlt szűletése-sorozatának alkotásait, hogy aztán higgadtan vagy kétségbeesetten keresgélhessűk a nehezen megválaszolható kérdésekre a válaszokat. A kortárs magyar művészet egyik karakteresen kűlönálló életművet építő festőjével ugyanis valójában kűlsőknek álcázott belső tájakon járunk, ahol a miérteknek nincs sok létjogosultsága.
2006. Wehner Tibor