S. Nagy Katalin:
Buddha, 2001-2002

2004-ben a Budapest Galéria Kiállítóházában Németh Géza két festménysorozatot mutatott be: a 12 db-ból álló Próféciákat (készűltek New York-ban 2002-2003-ban) és a 8 db-ból álló Buddha(2001-2002) sorozatot.
A nyolc festmény mindegyike 100 x 100 cm, vászonra készűltek acryllal festve. Nem véletlenűl nyolc: Buddha utolsó földi életének eseményeit bemutató narratív ábrázolásokról tudjuk, hogy "nyolc fő esemény" kapcsolódik Buddhához. Erre utal Németh Géza nyolc képe, de a buddhista ikonográfia követelte sorrendet (szűletés, megvilágosodás, az első prédikáció stb. s végűl a halál) nem követi, önállóan kapcsolja egymáshoz a történéseket. A nyolcas számnak a buddhista szerencseszimbólumokban is kiemelt a szerepe, hiszen nyolc buddhista szerencsejelet ismernek a hívők. Buddha kerekének is rendszerint nyolc kűllője van, melyek a nyolcfelé ágazó ösvényt jelképezik (a kerék a Buddha tanítására és az univerzum rendjére utal). Nagyon lényeges kűlönbség, hogy az ázsiai, akár az indiai, kínai vagy a többi keleti Buddha-ábrázolásban kiemelt jelentősége van a kéztartásoknak (meditációk, tanító, kegyosztó stb.), Németh Géza pedig mellképeket fest az európai portréműfajnak megfelelően.
A témaválasztás kétségtelenűl fontos. Nem hagyható figyelmen kívűl, hogy a digitális kultúra, a számítógépes grafika korszakában az európai fiatalok körében, de az értelmiség egy részénél is népszerűek a keleti filozófiák, harci művészetek, gyógymódok és a keleti vallások, kűlönösen a buddhizmus. Buddha (neve jelentése: "megvilágosodott") fejedelmi származású történeti személyiség (Kr. e. 560-980k), vallásalapító. Buddha az emberek között a legidősebb, mert elsőként érte el a megvilágosodás állapotát, s ezáltal kilépett az időből és a világból, elszakadt a földi valóságtól. Buddha elérte a tökéletes szabadság állapotát - talán ez a vonzó az ezernyi kötöttség, szabály között élő fiataloknak. S feltehetően magának a festőnek is.
A Németh Géza Buddha-portrék egy része kétségtelenűl ázsiai jellegű, bőrszínében is keleties arcokat mutat (A vezér, második lépés, 2001; A tudós, harmadik lépés, 2001). Az első festményen európai arc (A herceg, első lépés, 2001) és inkább európai az ötödik festményen látható arc is (A tanító, ötödik lépés, 2001). Az utolsó, a nyolcadik (A megvilágosodott, nyolcadik lépés, 2001) mint-ha már nem e földi világból, emberi létformából való volna, mindkét arctípusból, a keletiből, ázsiaiból és európaiból is hordoz vonásokat.
Utalások, formai hasonlóságok - természetesen nem direkt módon, hanem áttételesen - felfedezhetők a keleti ábrázolások és Németh Buddha-sorozatának némelyikén, pl. A vezér, második lépés, 2001. Az eredeti Buddha-ábrázolásokon a hatalom jelképeként egy dudor van, és egy lángnyelv ég Buddha fején, Németh Gézánál a hatalom birtoka vezér fején egy rombusz alakú kűlönös lila fejfedő s haja szálai úgy merednek bele a fehér háttérbe, mintha lángnyelvecskék volnának. A harmadik festményen Buddha kopasz (haját levágják, mikor lemond a világról), fejét sugárkoszorú öleli körűl - ez is uralkodói jelkép (A tudós, harmadik lépés, 2001).
Miért választja témául a 2001-ben 57 éves festőművész Buddhát, aki 29 éves korában az aszkéták példáját követve magányba vonul, aki hétévi meditáció után találja meg a megoldást, a szenvedéseket okozó vágyaktól való megszabadulás útját: a "nyolcas utat".
A festménysorozat uralkodó színe a sárga és meghatározó a hatáskeltésben a lila. A sárga azélet, a meleg, a hő, a hit, a Nap és a bölcsesség színe, a nyugati hermeneutikai tanok szerint a Kelet és a levegő jelképe. A lila a meditáció, az elmélkedés és a szenvedés színe, liturgikus színként a gyász, a fekete ellensúlyozásaként jelenik meg. Németh Gézánál a lila valamiféle fennkölt komolyságot kölcsönöz mindegyik arcnak. A jós, hetedik lépés című kép hátterében a lila és a vakító kék kombinációja a gótikus székesegyházak űvegablakainak szakrális fényét idézi. A jós a macskafélék szemeit hordozza, s egész lényében van valami állati rokonságra emlékeztető, így a szervetlen világon, természeti környezeten túl az emberen kívűli egyéb szerves létforma is bekapcsolódik a Buddhasorozat világába. A vezér, második lépés című festményen a szakáll alatti lila forma mintha nyolcágú drágakő volna, rituális tárgy, ékszer benyomását kelti. A tanító, az ötödik lépés című képen a lila a domináns szín, az arc nagy részén és a meztelen mellkason a lila kűlönböző árnyalatai alakítják a formákat. Nem véletlenűl: a tanító ismeri az egyensúlyt föld és ég között, világosság és sötétség között, az értelem, az ész és a vágy, a szerelem között (a lila egyenlő távolságra van a pirostól és a kéktől, a mértékletesség színe). A lila, a bíbor, a bordó az antikvitásban is előkelő színnek számított, a szentség, az isteni kifejezőjeként. A középkorban Krisztust a Golgotára menet ábrázolták lila ruhában. A kereszténységben is a papi hatalom jelképe. Németh Gézánál ezen a festményen kűlönösen, de a másodikon is a vezér mellkasán, Németh Géza előző korszakainak és későbbi sorozatainak egy igen fontos jellemzőjére utal: szerves és szervetlen elválaszthatatlan összekapcsolódására. A Buddha-sorozat ötödik darabján a mellkas szerkezete, belső kontúrvonalai közé zárt formáinak domborúsága akár természeti képződmény is lehetne. Kő, szikla, hegyoldal, valami, ami nagyon szilárd, kemény anyagból van, s nem olyan törékeny, esendő, mint az emberi test. Mintha az 1995-ben festett Arizona-sorozat harmadik darabjából, a Tájképből (1995, akryl, vászon, 135 x 200 cm) térnének vissza színek, rétegek, formák, hegyrészletek. Az arc maga is szerkezetes, architektonikus, nehéz, súlyos. Nagy árat fizetett a tanító, amíg a tanító létre alkalmassá vált! Ennek a képnek a háttere sárga színekből áll, fényes sárgákból, világító, vakító színekből és mégis szerkezetes, mintha a fénynyalábok szilárd anyaggá állnának össze, talán homokkő, tán újabb hegyrétegek a tanító rétegzett arca és sziklahegy-mellkasa mögött. Az éles kontúrú ázsiai szemek feketén izzanak, mégiscsak nagyonis él, létezik ez a kőszikla ember, figyel élesen kifelé és befelé is, a múlt és a jövő, a lét és a nemlét peremén.
Ha elvonatkoztatunk Buddhától, a Buddha létállapotból és csak a színekre, formákra figyelűnk, A herceg inkább egyiptomi fáraók monstrum szobraira és elvontságukra emlékeztet, A vezér középkori mongol hódítókra, A tudós modern kori természettudományi kutatókra, A költő romantikus abszintivákra, A tanító hegyi pásztorra, kietlen zord vidékek fizikai munkától edzett papjaira, A mártír a XX. századi áldozatokra, A jós a mindenkori varázslókra s A megvilágosodott - aki hátat fordít a jövőnek - űrlénynek vagy talán halottnak. Ez utóbbi csontos profilja mögött ott az árnyéka - kék a kékben -, űrbéli az árnyékvilágbeli hideg tűkröződése, még morbidabbá fokozva a mellkas és az arc hatását. Lovagi vértben egy kereszt? Még ez is belelátható a fej alatt kitűremkedő formákba. Kűlönös szerepek, furcsa egyűttes. Minden expresszivitás, felfokozottság nélkűl, inkább tárgyilagosan, kissé távolságtartóan megjelenítve.
Csak A megvilágosodott nyolcadik lépés néz hátrafelé, A herceg első lépés a jövő felé fordul, a festő kissé meg is emeli háromnegyedes profilját. Ugyancsak jobbra fordul A költő, negyedik lépés, a többi öt festményen az arc a nézővel szembe fordul (A vezér, második lépés; A tudós, harmadik lépés; A tanító, ötödik lépés; A mártír, hatodik lépés és A jós, hetedik lépés). A kompozíciók zártak, fűggetlenűl a portré, a nézés irányától; a nyolcból négy önmagába zárt, befelé forduló, a többi négy zártsága ellenére is valamennyit befogad a kűlső világból. A nyolc festményből négynél geometrikus alakzatokat, rácsozatot használ a festő a háttérben is és a mellkason is (A vezér, A tudós, A költő, A mártír), ám a másik négynél is - ha nem is nem hálószerűen - megjelennek a geometrikus alakzatok a rend, vagy legalábbis a rend teremtés szándékaként.
A feltett kérdésre - miért éppen Buddha? - valójában csak a festő adhat hiteles választ. Ennek hiányában a néző kulturális hagyományokhoz, szimbólumtárhoz, festői eszközökhöz nyúlhat, azokat hívva segítségűl az értelmezéshez.
2007 S. NAGY KATALIN