S. Nagy Katalin:
Római vörös, 2001–2002

Furcsa mód, ez a tizenkét darabból álló, papírra akryllal festett, azonos méretű képekből álló (50 x 70 cm) sorozat nem szerepelt sem a Római Magyar Akadémián 2003-ban, sem Budapesten az Olasz Kultúrintézetben 2005-ben rendezett kiállításokon. Azalatt a három hónap alatt készűltek, amit 2001 végén és 2002 elején Németh Géza Rómában töltött. Nagyon mások ezek, mint a római tanulmányút hatására már itthon létrejött digitális montázsok (Róma, átváltozások címmel, negyven darab) - csakis a méretűk azonos.
Ez nem az a Róma, mint amit a digitális montázsokban idéz meg a festő. Ez az archaikus, meleg, otthonos Róma, a vörös, a derűs földszínek, az égetett szienna, terrakottaszínek Rómája. A mediterrán város. Az etruszkok és a tenger közelsége, az örökké napsűtötte Róma. Mondjuk, Trasteverén túli vagy a Compo di Fiori körűli szűk utcácskákban házfalakon, tenyérnyi tereken, kapualjakban évszázadok változatlanságát megőrző város. Igen, Róma, az örök város a turista bedekkerek nélkűli, önfeledt séták során feltárulkozó kedves, békés részleteivel (Ház, 2001, akryl, papír, 50 x 70 cm, Luk, 2001, akryl, papír, 50 x 70 cm, Kapualj, akryl, papír, 50 x 70 cm).
Németh Géza érdes, kemény festői világában ritkán enged meg magának - inkább csak a korai grafikákban (pl. Monotypiák, 1967-1971) - ennyi lírát, leplezetlen érzelmeket, örömet. Mintha Róma látványa és hatása legyőzte volna az intellektuális kontrollt, és még nem kapott volna helyet az intellektus távolságtartása. A friss élmények szokatlanul meleg színekben jelennek meg a vásznakon. Az irónia persze itt is megjelenik, ez elválaszthatatlan Németh Géza festői szemléletétől (Kutya, 2001, akryl, papir, 50 x7 0 cm, Koldus, 2001, akryl, papir 50 x 70 cm), azonban megszelídített módon, Róma feloldja, átmelegíti még az iróniát, szarkazmust is. Rómában még koldusnak, kivert kutyának is jobb lenni, mint másutt. Talán épp a templomok, szentek mindennapi jelenvalósága miatt (Santa Cecilia, 2001 akryl, papír, 50 x 70 cm, Szent, 2001, akryl, papir, 50 x 70 cm), talán a meleget árasztó házak, falak, kapualjak, terek miatt (Piazza di Pietra, 2001, akryl, papír, 50 x 70 cm). Kicsit nosztalgikus, kicsit romantikus a Rómasorozat, ez a város ismeretében, vonzásában természetes is, kiemelni csak amiatt kell, mert Németh Géza sorozatokra épűlő életművében ez az egyetlen, amelynek jellemzésére is ezeket a szavakat használhatjuk. A festésmód is lazúrosabb, lágyabb, a mondandó, a láttatni akarás érdekében.
A színek és a kevés, egyszerű motívum valami olyat mutat meg Rómából, amivel a világon talán semelyik más város sem rendelkezik, csak Róma: egyféle szívmelengető báj ez, olyan bájosság, ami távol áll a giccstől, az érzelmességtől. Hétköznapian bájos, kellemes ez a város, és Németh Géza a matt vörös színek segítségével rálelt az aura érzékeltetésének módjára (leginkább a legkűlönösebb darabján a sorozatnak, mely a Koldus címet viseli).
2007 S. NAGY KATALIN