vissza
2007. Visszatérés New York-ba

Wehner Tibor: (gondolati sík)
Visszatérés New York-ba, 2007.
Galerie Art Present, Párizs


A grafikai és a festészeti technikák hol lassú, hol felgyorsuló űtemű változásainak, megújításának történetében hatalmas fordulat zajlott le a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a számítógéppel vezérelt nyomtatási eljárások térhódításával. A számítógép azonban nemcsak sokszorosító technikai eljárásként, hanem képalkotó módszerként is jelentős vívmányokkal kamatozott. Németh Géza festőművész - aki az 1970-es évek óta építi az alapvetően táblaképekre alapozott életművét - az ezredforduló éveiben fordult a számítógépes képalkotás és képkivitelezés felé: a korábbi olaj-vászon kompozíciókat fokozatosan a vegyes technikával alakított, a hagyományos anyaghasználatot és eljárásokat fokozatosan háttérbe szorító, a fotót, vagy helyesebben a számítógép-képet mintegy mű-alapanyagként kezelő, a számítógépes átformálást, a "gépi kollázstechnikát" alkalmazó alkotások váltották fel. 2001-2002-ben készűltek római digitális montázsai, s ebben az időszakban fontos fotósorozatokat is rögzített az amerikai kontinensen és magyarországi színtereken. A 2005-ös A múlt szűletése című Németh Géza-képsorozaton már a "fotóhasználat", a számítógépes formálás és komponálás, a digitális nyomtatás vált hangsúlyossá: e képek technikai meghatározása szerint "akryl, digitális nyomat, vegyes technika, farost" anyag- és technika-megjelöléssel szerepeltek a budapesti Árkád Galéria kiállításán.
Ezt a nem csillapodó kísérletezőkedvvel ösztönzött alkotói törekvést viszi tovább Németh Géza 2007-ben szűletett, a 2001. szeptember 11. című, nyolc kompozícióból álló új sorozata is, amelynek technikai meghatározása: "computeres grafika, digitális nyomat, vászon". Azonos méretű, 59x84, illetve 84x59 centiméteres, öt fekvő és három álló téglalap formátumú, felfogásmódjában két, egymástól karakteresen elváló csoportra osztható képből áll az egyűttes. A jelenség-képeken elmosott, emlékszerű, felismerhetetlen, kavargó maradványokká vált szövedékek szerveződnek, és a "portrékon" emblematikussá érlelt, emberi alakokat, múmiaszerű arcokat idéző antropomorf alakzatok, sebzett idolok jelennek meg, fakó, főként a feketékre, szűrkékre és a néhol felszínre törő barnákra, vörösekre hangolt, visszafogott koloritban. A sorozat hangvétele távolságtartó, már-már ridegen dokumentatív jellegű: a drámai, a megrendítő, az értelmezhetetlen, a visszafordíthatatlan nyomasztó festői-számítógépes rögzítésének lehetűnk tanúi.
New York szimbolikus tartalmakkal a fennállásuk évtizedei alatt is súlyosan megterhelt tornyai a 2001. szeptember 11-i támadás, a lerombolásuk, leomlásuk, egykori fennállásuk és tragikus nemlétezővé avatásuk, fájó hiánnyá válásuk után újabb, az ember legújabb kori történelmét reprezentáló megrendítő jelentések és felismerések hordozóivá váltak. Az egykor-voltnak, a nem-létezőnek, a nincsnek, a hiánynak - és az értelmetlen pusztításnak, a tehetetlen kiszolgáltatottságnak, az áldozattáválásnak - állít emléket Németh Géza képsorozata. A festő e műveivel most virtuális szférákban, az emlékezés régióiban tért vissza abba a városba, amely a múlt század nyolcvanas, majd kilencvenes évtizedében is egészen más aurát sugárzó művek sorát inspiráló alkotótere volt, és ahová 2001. szeptember 11. után már elűzhetetlen, komor, sötét, fenyegető gondolatfellegek kísérnek minden valóságos és képi visszatérési kísérletet.

2007 WEHNER TIBOR
vissza