vissza
2009. Curia Galéra, Vác

S Nagy Katalin:
Személyes megnyitó

2009. kiállítás, Curia Galéra, Vác

13 festmény, mely az Imaginárius terek sorozat címet viseli. Egy órával ezelőtt, a 13 darabból álló római grafika-sorozatnál már utaltam arra, hogy Németh Gézának van egy vászonra, vegyes technikával készűlt sorozata, mely jogosan viselhetné ugyanazt a címet, mint az itt kiállítva látható festmények. A képeken zajló metamorózisok nagyon is hasonlóan és még az is elmondható, hogy a római digitális fotók, majd az abból létrehozott montázsok nélkűl nem jöhetett volna létre ez a tárgyakat, tárgykapcsolatokat szokatlan módon megmutató festmény-sorozat.
Azonban nem erről szeretnék beszélni. Ártam egy könyvet Németh Gézáról 1995-ben és a tavaly megjelent könyvben is több esszét. Nyitottam meg kiállítását Rómában is, de a legelsőt 1970-ben az Eötvös Galériában Budapesten. Mint művészettörténész, megtettem, amit meg kellett tennem.
1968-ban vagy 69-ben ismertem meg Németh Gézát Bálint Endre festőművésznél, aki neki a mestere volt, hozzám pedig Ország Lili mellett a legközelebb álló festő. Nagyon szerettem Németh Géza érzékeny, korai, lírai festményeit, ma már ? 40 év elmúltán ? kimondható: nagyon szépek, finomak, voltak,nagyon erősen érződött rajtuk Bálint Endre hatása.
Németh Gézával teljesen egyidősek vagyunk, mindketten 1944 októberében szűlettűnk az ország egymástól távol levő kisvárosában.
Nagyon sokat köszönhetek Németh Gézának: a Csepreghy utcai műtermében először hallott Keith Jarrett koncerttől a Farkas István és Ország Lili monográfia kiadásán át a két és féléve csodaotthonom, egy száz éves ház polgári lakása terének rámszabott áttervezéséig.
Németh Géza a barátom. Németh Gézának a barátja vagyok. Negyven év és rengeteg kép, kiállításrendezés, megnyitó, esszé, baráti beszélgetés, jó vacsorák, több könyv kiadása, rengeteg munka köt össze bennűnket. Senki más emberfia kedvéért nem vállaltam volna el ezt az abszurd kettős megnyitót, szabálytalan akció illik a mi szokatlan kettősűnkhöz. A barátsághoz, mely a kevés stabil dolgok közé tartozik az emberi életben
Németh Géza mindig is ezt kereste: mi az állandó és mi az átmeneti, mi az, amin nem fog és mi az, amit kikezd az idő?
Vannak-e struktúrák vagy minden csak látszat, töredék?

Mi a valóságos és a képzelt, a tényleges és az emlékezetben tárolt?

A világ csak a képzeteink ? mondja legeslegkedvesebb festőm, akinél kevesebben ismerték jobban ezt az elátkozott XX. századot, azaz Paul Klee. Németh Géza mióta ismerem, ezt mérlegeli festményeiben, rajzaiban, montázsaiban, computergrafikáiban: a világ csak a képzeteink? Hol a határ és van-e mezsgye valóságos és képzelt, létező és nem létező, élettelen és élet teli között?
vissza